2011. május 31.

Az Erő két köre

Érzés vagyunk, és amit a testünknek hívunk, az valójában egy nyaláb fénylő fonal, aminek minden darabja egyenként is tudatossággal rendelkezik.

Kis hamut szórt a földre, a lámpás mellé, és ujjaival felvázolt egy ábrát, melyen egyenes vonalak nyolc pontot kötöttek össze. A hamuba rótt ábrán két csomópontot lehetett elkülöníteni; az egyiket értelemnek, a másikat akaratnak nevezte. Az akarat közvetlenül összekapcsolódott a beszédnek nevezett ponttal. A beszéden át az értelem közvetetten kapcsolódott három másik ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz. A másik központ, az akarat közvetlenül kapcsolódott az érzéshez, az álmodáshoz és a látáshoz; de csak közvetetten az értelemhez és a beszédhez.
- Ezek a pontok az emberit jelképezik - mondta don Juan.
- Ezek jelképezik az ember testét? - tudakoltam.
- Ne nevezd testnek! Nyolc pont egy fénylény fonalain. A varázsló szerint, amint az ábrán láthatod, az ember mindenek előtt akarat, mert az akarat közvetlenül kapcsolódik három ponthoz, az érzéshez, az álmodáshoz, és a látáshoz; az ember továbbá értelem. Tulajdonképpen ez is központ, ha kisebb is az akaratnál: csak a beszéddel kapcsolódik össze.
- És az a két pont, don Juan?
- Sokkal erősebb vagy, mint amikor először beszélgettünk erről az ábráról - jelentette ki. - Ahhoz azonban még nem vagy elég erős, hogy megismerd mind a nyolc pontot.
- Mindenkinek megvan ez a nyolc pontja, vagy csak a varázslóknak?
- Ezt a nyolc pontot mindannyian magunkkal hozzuk a világra. Kettőről, az értelemről és a beszédről mindenki tud. Az érzés mindig bizonytalan, kevésbé meghatározható, de azért ismerős. Ám csak a varázslók világában ismerhető meg az álmodás, a látás és az akarat. És végül a világ peremén találkozhatunk a másik kettővel: ez a nyolc pont alkotja az ember teljességét.
Megmutatta nekem az ábrán, hogy közvetetten vagy közvetlenül lényegében mind a nyolc pont kapcsolatba kerülhet egymással. Ismét a két rejtélyes pont felől érdeklődtem. Megmutatta, hogy ezek az akarathoz kapcsolódnak, távol esnek az érzéstől, az álmodástól és a látástól, és még távolabb a beszédtől és az értelemtől; és nemcsak a többitől különülnek el, hanem egymástól is.
- Ez a két pont soha nem hódol be a beszédnek vagy az értelemnek - mondta. - Csak az akarat tud bánni velük. Az értelem oly távol esik tőlük, hogy haszontalan kísérlet minden, a kiszámításukra tett kísérlet. Erre a legnehezebb rájönni; végtére is az értelem ereje éppen abban áll, hogy bármit kikövetkeztet.
Megkérdeztem, megfelel-e a nyolc pont az ember bizonyos övezeteinek, vagy szerveinek.
- Úgy van - vetette oda kurtán, és egyetlen mozdulattal eltörölte az ábrát.
Megérintette a fejemet, és közölte, hogy ez az értelem és a beszéd központja; a szegycsont éle az érzés központja, a köldök alatti terület pedig az akaraté. Az álmodás a jobb oldalon található a bordák alatt, míg a látás a bal oldalon. Hozzátette, hogy egyes harcosok esetében a látás és az álmodás egyaránt a jobb oldalon található.
- ÉS hol a másik két pont? - kérdeztem.
Módfelett rövid és hasonlóképp trágár választ adott, aztán harsány hahotában tört ki.
- Hű, de alamuszi vagy! - állapította meg. - Azt hiszed, álmos vén kecske vagyok, mi?
- Ne kapkodj. Ne siess. - mondta. A megfelelő időben megtudod.

Fénylények vagyunk. Észlelők. Tudatosság. Nem vagyunk tárgyak; nincs valódiságunk, nincs szilárdságunk. Határtalanok vagyunk. A tárgyak és a szilárdság világa arra szolgál, hogy kényelmesen átlábaljunk a földön. Leírás csupán, ami arra született, hogy a segítségünkre legyen. Mi, vagy inkább az értelmünk elfelejti, hogy a leírás csak leírás, és ilyenformán kelepcébe ejtjük önmagunk teljességét egy ördögi körben, amelyből ritkán tudunk kitörni életünk során. Észlelők vagyunk, ám az észlelt világ káprázat. Leírás hozta létre, az a leírás, amita születésünk pillanatában meséltek nekünk. Mi fénylények, az erő két körével születünk, de csak az egyiket használjuk a világ megteremtéséhez. Az a kör, ami születésünkkor azonnal működésbe lép, az értelem, és társa, a beszéd. E kettő kotyvasztja és tartja fenn a világot.
A fénylények titka, hogy ismerik az erő további körét, amit rendszerint nem használunk: ez pedig az akarat. A varázsló a hétköznapi emberhez hasonlóan cselekszik. Ez is, az is fenntart egy leírást, a hétköznapi ember az értelmével, a varázsló az akaratával. Mindkét leírásnak adottak a szabályai, és ezek a szabályok megérthetők; a varázslónak azonban az az előnye, hogy az akarat átfogóbb az értelemnél.
Javaslom, próbáld kideríteni, hogy a te leírásodat az értelmed, vagy az akaratod tartja-e fenn.

(Carlos Castaneda: Mesék az erőről)





(César Salvador Arana Castaneda  1925. december 25.-én született Peruban.  Amerikai antropológus és író. 1968-ban jelentette meg Don Juan tanításainak első kötetét, a közép-amerikai sámánok titkos beavatásairól az ősi Tolték szellemi hagyományok szerint. Castaneda ezt követően még tizenegy   (összesen tizenkét kötet) könyvben megírta Don Juan Matus összes tanítását.   A tizenkét könyvből több mint 8 millió példányt adtak el a világon, 17 nyelvre lefordítva. Művei a mai napig tudat-formáló és ébresztő hatásúak, sok keresőt segítenek a Valóság Határaihoz.)

2011. május 14.

Hetedik mennyországon és még a Hajnalcsillagon is túl

 .

"Ó, tanítványok! Aki a tudathoz ragaszkodik, nem látja az igazságot, ami a tudaton túl van. "
(Sakjamuni Buddha: Dharma-beszéd)


(Kép innen)

"Mesemondó társam, Luzsi Margó így látja ezt: Irgalmatlanul sokat gondolkodtam ezen az úton, 77-szer végigmentem 7 égen. Nem véletlen a hetedik égbe rúgás (nálunk a pokolnak is hét tornáca van, és van hetedik mennyországunk is). Most éppen azon gondolkodom, a királyfi melyik égben mit hagy el. Az első égben elhagyja a világi kötődéseit, addigi segítőit: lecsúszik ujjáról a gyűrű, kihull zsebéből a skatulya, elhagyja az aranypálcát. A második égben lefoszlik róla minden testi ruhája, lehullik róla királyfisága. A harmadik égben minden húsa, minden csontikája, porcikája szétszóródik. A negyedik égben elveszti az utakat, amelyeket megtett, elveszíti az emlékeit. Az ötödik égben elhagyják az örömei, elhagyják a bánatai. A hatodik égben elhullanak a vágyai, már a halhatatlanság vágya is. A hetedik égben, a Hajnalcsillag mögött pedig csak a pőre lélek marad a semmiben, ahol semmit nem érez, nem tud, de ez a semmi kell ahhoz, hogy végleg tiszta és könnyű legyen. És ekkor esik a halhatatlanság oldalára."
(Boldizsár Ildikó: Meseterápia, Az átkelés és az újjászületés c. fejezetből)

2011. május 11.

Buddha: Dharma-beszéd


Ó, tanítványok! A forma üres. Az üresség forma. Nincs se szem, se fül, se orr, se nyelv, se test, se szellem. Nincs se szín, se hang, se szag, se íz, se tapintás; Nincs semmilyen létező tárgy. Nincs öregkor és nincs halál. És vége sincs az öregkornak és a halálnak. Nincs szenvedés, és nincs se oka, se vége a szenvedésnek. Nincs ösvény, se bölcsesség. Nincs mit elérni. Így a megvilágosodottak nem törekednek semminek az elérésére. Szellemük szabad. Tökéletesen megértik a jelenségeket és így félniük sem kell semmitől. Az ellobbanás túl van a tévelygő gondolatokon.
OM PÁRAM GÁTÉ SZVÁHÁ




Ó, tanítványok! Teljesen lehetetlen a Buddhát máshol, mint a szellemben fellelni. Ha önmagadon kívül, a szellemen kívül akarod felismerni, hogyan is lelhetnéd fel önmagad, ha mást és nem önmagadat keresed? Amíg a dolgok természetes állapotát nem ismered, amíg fel nem ismered a szellem tiszta fényét, addig a Létforgatagból nincs kiút. Mivel semmi sincsen, ami felöl meditálni lehet, úgy meditáció egyáltalán sem létezik. Mivel semmi nem jöhet, ami a helyes útról eltéríthetne, úgy a helyes útról való letérés sem létezhet. Meditáció nélkül, az útról való letérés nélkül, pillants bele a Valóságos Állapotba, melyből önfelismerés, önértés, önmegvilágosodás sugárzik. Az így sugárzó a Megvilágosodott szellem.
OM SZVABHÁVA SZUDDHO HAM

Ó, tanítványok! A Tudat tiszta oldala a Szangha, üres oldala a szent dharma, a kettő kombinációja a buddha, természete pedig – amely felold minden különbséget – a guru. Menedéket veszek a nagyra becsült szent gurutól, menedéket veszek az áldott és tökéletes buddháktól, menedéket veszek a szent dharmában, menedéket veszek az árja szanghában. A guru és a három értékes drágakő előtt leborulok és menedéket kérek. Áldjátok meg a testem, beszédem és tudatom. Áldjátok meg a tudatom, hogy haladjon a dharmában! Adjátok Áldásotokat, hogy helyesen gyakoroljak! Adjátok áldásotokat, hogy az út hibáit elkerüljem! Adjátok áldásotokat, hogy a kápráztató látszatot felismerjem! Adjátok áldásotokat, hogy megszűnjenek vallásos gondolataim! Áldjatok meg, hogy képes legyek szeretetre és együttérzésre! Áldjatok meg, hogy gyakoroljam a megvilágosodást! Adjátok áldásotokat, hogy elérjem a Buddha állapotát!
OM VADZSRA RÉKHÉ AH HUM

Ó, tanítványok! A vadzsra-vadzsra azért vadzsra, mert szilárd és tömör, emiatt oszthatatlan és rombolhatatlan. Nem lehet elégetni, és nem bomlik szét. Ezért az üresség a vadzsra. E vadzsra a megvilágosodás tudata, amely a hat létforma forgatagának véget vet, és az összes gonosztettet megsemmisíti, az összes szenvet eloszlatja. Mivel a veszedelmes szenveket gyökerestül elpusztítja, aki a megvilágosodás tökéletes tudatával bír; a kezében vadzsrát hordozót, Vadzsrapáninak nevezik. E vadzsra a megvilágosodott tudat természete, amit sem a három idő démonjai, sem egyéb ellenerők nem képesek leigázni!
OM TATTVAGARBA SZUDDHO SZADDHÁ

 Ó, tanítványok! Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre. Ha nem látjátok igazi természeteteket, és azt hiszitek, hogy a szútrák olvasása, a buddhák segítségül hívása, a hosszantartó és kemény tanulás, az éjjel-nappal való gyakorlás, a virrasztás, vagy a tudás a dharma, akkor gyalázzátok a dharmát. A múlt és jövő buddhái csupán az igazi természet látásáról beszélnek. Minden gyakorlás véget ér egyszer. Hogyha nem látjátok igazi természeteteket, és azt állítjátok, hogy elértétek a Tökéletes és Felülmúlhatatlan felébredettséget, magatoknak hazudtok.
OM NAMMO ROKUSHU BUTCU

Ó, tanítványok! Aki a tudathoz ragaszkodik, nem látja az igazságot, ami a tudaton túl van. Aki a dharma gyakorlására törekszik nem találja meg a gyakorláson túli igazságot. Ismerni azt, ami a tudaton és a gyakorláson egyaránt túl van, a tudat gyökerének teljes átmetszésével lehet; a mindent lemeztelenítő szemlélettel. Így kell elszakadni valamennyi megkülönböztetéstől, és a nyugalomban időzni. Nem kell sem adni, sem elvenni, csupán természetesnek maradni, hiszen a nagy tanítás minden elfogadáson és elutasításon túli. A tudat nem született, senki sem tartóztathatja fel, vagy szennyezheti be; a születetlen birodalomban maradván valamennyi megjelenés feloszlik a dharmatában, s minden önakarat és büszkeség semmivé enyészik.
YAM YAM HI-KA HUM-HUM

Ó, tanítványok! Mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Mi az, ami nem a tiétek? A test, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az érzetek, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A tudat, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az adottságok, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A megismerés, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre.
OM TATHÁ DHARMA TATHATÁ HUM 

(Sakjamuni Buddha: Dharma-beszéd, Tarr Dániel könyvtára)