nemtudom

A forma üresség. Az üresség forma.

Nincs forma, nincs üresség.

A forma forma, az üresség üresség.

A legfinomabb szinten minden gondolat vágy, a vágy pedig szenvedés.

Ráébredni az elménkre valójában elménk elvesztését jelenti. A Buddha tanítása az, hogy amikor van elméd (gondolatod, szándékod), szenvedsz, és problémáid támadnak. Így ha el akarod tüntetni a szenvedést, el kell tüntetned az elmét, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetned a ragaszkodásodat, ami a gondolkodásodhoz köt. Amikor keményen gyakorolsz, és megtartod a nemtudom-állapotot, láthatod, hogy már nincs is elméd.

Az emberi lények állandóan becsapják magukat. Mindenki azt gondolja, hogy van elméje, azután őrzi az elméjét, és szenved.

A zen közvetlenül a nincs-elmére mutat. "Mindent egyedül az elme hoz létre." 

Amikor nincs elméd, minden eltűnik. Ez a zen tanítása.

Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos.
Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés.
Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté.
A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

"jószándékkal van kikövezve"

307. Nyakában sárga köntössel sok erkölcstelen életű
pokolban születik majd meg, oda juttatják tettei.

311. Ahogy a rosszul megmarkolt sásfű megvágja a kezet,
a rosszul élt szerzetesi élet pokolra juttat el.

(Dhammapada, az erény útja - a Pokol)

    Sajnos újabb álarc hullott le.


Egy nemrégiben adott előadásában a Dalai Láma kitért a közelmúltban a buddhista közösségben történt botrányokra is. Júliusban a tibeti tanítót, Szögyal rinpocsét tanítványai régóta tartó visszaélésekkel vádolták meg. Erre válaszképp a rinpocse bejelentette, hogy visszavonul a tanítástól. A Dalai Láma így beszélt az esetről: “Szögyal rinpocse, aki jó barátom, megszégyenült.”

Őszentsége a tibeti kolostorokban történő kihágásokat Tibet hagyományos feudális rendszerének tulajdonítja. Azt tanácsolta a buddhistáknak, hogy ne fogadják el vakon azt, amit a tanítójuk mond. “Ez nagyon nagy hiba lenne” mondta.

Őszentsége rávilágított, hogy a Buddha azt tanította, meg kell vizsgálni a hallottakat, és ha azok károsak, el kell vetni őket. “Ha ellentmondást tapasztalsz, nem szabad követned a gurúd tanítását. A Dalai Lámáét sem.” Mondta Őszentsége.

Azt tanácsolja, ha visszaéléseket tapasztalunk, beszéljünk ezekről. “Ezek az emberek nem a buddhista utat járják, nem a Buddha tanításait adják tovább. Csak egy dolgot tehetsz: elmondod mindenkinek. Elmondod az újságban, a rádióban. Nyilvánosságra hozod.”
Őszentsége szerint a rossz tanítók el tudják hessegetni a buddhista érveket az etikus viselkedésről, de azzal már meggyűlik a bajuk, ha az arcuk bekerül az újságba.

Forrás: Buddha FM

A farizeus morál a hírben, tekintélyben, vagyonban, hatalomban való gyarapodásnak önvédelmi stratégiája, hogy az ember szociális súlyát megőrizze. Az ember azt akarja, amit nem lehet, egyszerre az életben győztesnek és emberileg igaznak lenni. Nem vemhes szamarat vemhesnek eladni nem lehet, mert az vásári trükk, gazdasági sérelem, a szocialitás síkján lezajlott egyszerű csalás és jogi eset. A farizeizmus azzal, hogy kizárólag világi gyarapodásra épített életrendjét morális képmutatással fedezi és nemcsak meg akar gazdagodni, hanem intakt fensőbbség látszatában kíván élni, az nem trükk, és nem csalás és nem jogi eset, de még csaknem is immoralitás, hanem léthazugság, mert nem tárgyi tény, hanem lényének valódi arca felől téveszt meg. A farizeizmus nem társadalmi és nem morális romlottság, hanem organizált létkorrupció. A farizeizmus az antikrisztusi egzisztencia legelső és legáltalánosabb megnyilatkozása. (Hamvas Béla: Az Antikrisztus)

Bones

AZ ÉLET ÁLTALÁNOS FARKASSZABÁLYAI

1. Táplálkozz
2. Pihenj
3. Közben kószálj
4. Légy hűségesen kitartó
5. Szeresd a gyermekeket
6. Táncolj a holdfényben
7. Hegyezd füleidet
8. Figyelj a csontokra
9. Szerelmeskedj
10. Gyakran üvölts

(Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok)

 

A tudat folytonossága

   A múltban számtalan életed volt, megszámlálhatatlan testet vettél már fel. Nem származik előny abból, ha tudod mi voltál múlt életeidben. Az a fontos, hogy felkészülj a jövőre, hogy törekedj a megvilágosodásra. 

saját fotó

   A viszonylagos szinten beszélünk számokról és különböző életekről, de ténylegesen csak a tudat folytonossága létezik, mely túl van születésen és halálon. Magából a tudatból szemlélve nincs előző élet, nincs jelen élet, nincs következő élet, és bardo sincs. A múlt életek illúziók, valótlanok. Nem szükséges tudnod róluk, mivel azok csak a viszonylagos szinthez tartoznak, nem a végleges igazsághoz. Számodra most az a fontos, hogy elpusztítsd az énhez való ragaszkodást, és hogy megtapasztald tudatod természetét. Még a jelenre se gondolj, ne ragaszkodj egyetlen gondolathoz sem. Most vizsgáld meg a tudatodat. Lásd tiszta természetét, ahogy van.

saját fotó

   Csak a Bodhicsittához ragaszkodj, a szeretethez és együttérzéshez, semmi máshoz, éjjel és nappal. A természetes állapot éberségét fenntartva tisztítsd meg mindig a tudatodat.

Garchen Rinpoche

Johara városában

Ezer világkorszak sötétsége erőtlen
Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;
Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek
Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.

-------
De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.
Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,
Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,
Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.

Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához
A szerencsés lények szívében.

(Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban, fordította Hadházi Zsolt, részlet)

Fülbevaló Tutanhamon sírjából, Egyiptom Múzeum, Kairó

✪

(Nem minden értelmezésével értek egyet Tóth-Holló Tamásnak, de nagyon inspiráló előadás. Köszönetem.)

Kapcsolódik:

Tündér Erzsébet     Minden lépés     Nirvána     A tudat négy állapota     Az első kapu     A második kapu     Androgün     Tonál-nagual     a magyar táltos     Clarissa Pinkola Estes: Manawee, La Llorona (Farkasokkal futó asszonyok)

A második kapu (a mulandóság igazsága)

„Hova megyünk hát? Mindig hazafelé.”

(Novalis)

Kár az embernek azzal törődni,
hogy mi lenne, ha nem halna meg.
Legyen nyugodt, meg fog halni.

(Hamvas Béla - Arkhai)

   A halál az élet természetes része, mindazoknak, akik megszülettek, előbb-utóbb biztosan szembe kell nézniük vele. Amíg élünk, kétféle módon viszonyulhatunk hozzá. Vagy nem vesszük figyelembe, vagy szembenézünk a saját halálunkig vezető folyamattal, s ha világosan látjuk, kezelni is tudjuk a halál okozta szenvedést. Természetesen el semmiképpen nem kerülhetjük. Mint buddhista, a halált az élet természetes részének tekintem, valóságnak, amelyet elfogadok, s amely mindaddig megtörténik velem, ameddig e földi lét körforgásában vagyok. Tudom, hogy nem kerülhetem el, ezért semmi értelme, hogy aggódjak miatta. Megkísérelem, hogy a halált ne valami örökös végnek tekintsem.

   A halált nem lehet előre megjósolni: nem tudhatjuk, hogy mikor és hogyan következik be, ezért ésszerű még megérkezése előtt bizonyos előkészületeket tenni. Természetesen mindenki békésen szeretne meghalni, azonban nyilvánvaló, hogy akinek élete tele volt békétlenséggel, s lelkét oly érzelmek uralták, mint a harag, a ragaszkodás, a félelem, nem reménykedhet békés halálban. Ha jól szeretnénk meghalni, meg kell tanulnunk jól élni: a békés halál reményében békét kell teremtenünk lelkünkben és életmódunkban.

   Bár újjászületésünk formáját és helyét a karmikus erők határozzák meg, mégis a halál pillanatában fennálló lelkiállapot nagymértékben befolyásolja következő születésünk milyenségét. A halál tényleges bekövetkezésének pillanatában keletkezhetnek a legmélyebb és legüdvösebb belső tapasztalatok. A gyakorlott meditáló, aki meditációi során többször is átéli a halál folyamatát, tényleges halálát lelki megvilágosodására használhatja fel. Ezért van az, hogy a tapasztalt elmélkedők meditációs gyakorlatok végzése közben halnak meg. Gyakran megesik, hogy a klinikai halál beállta után is sokáig nem kezd felbomlani testük; ez a megszerzett tudásuk jele.

   A saját halálunkra való készülődésnél nem kevésbé fontos, hogy másokat is hozzásegítsünk a jó halálhoz. Újszülöttként valamennyien kiszolgáltatottak voltunk, s mások segítsége és gondoskodása nélkül nem maradhattunk volna életben. A haldoklók ugyanígy képtelenek segíteni magukon, ezért nekünk kell aggodalmukat és szenvedésüket enyhíteni, s minden erőnkkel azon lenni, hogy méltósággal távozhassanak.

(Őszentsége a Dalai Láma)

                                         A sanskrit kapala ugyan az, a mi a magyar koponya v. kaponya: koponyakehely.                                            Ezen kapala a sanskritban éppen úgy serleget, poharat, csészét jelent. (Ipolyi Arnold)

💀

   Régen nyilvánosan születtek és haltak meg az emberek, manapság ehhez képest nem nagyon van jelen a család. Meg szoktam kérdezni az előadásaimon, hogy láttak-e már halottat, általában a középkorúaknak is az a válaszuk, hogy nem. Sok kórházban még mindig paravánt vonnak a haldokló köré, mondván, nem akarják, hogy a többi betegnek traumát okozzon a látványa. Ez borzalmas: az ember, ha magánál van, akkor számára ez az élet vége, hogy elparavánozzák. És a többi beteg is azt látja, hogy ha én is ilyen állapotban leszek, ez vár majd rám is.

   Kegyes hazugságok helyett empátia és őszinteség, húgyszagú krónikus osztályok helyett otthoni ápolás, a kifogásként emlegetett biztonság helyett méltóság: a saját halálomról hadd döntsek én - és ez nem az eutanáziát jelenti. Hanem a jó halált. Mit mondhatunk a haldoklónak? Milyen halált szeretnénk magunknak, miért nem adjuk meg ugyanezt a családtagjainknak? Milyen kifogásokkal dugják intézménybe az öregeket, és mi lehet ennek az alternatívája? Interjú Hegedűs Katalinnal, a hospice-mozgalom egyik vezetőjével.

Teljes cikk az Indexen.

(Láma Ole Nydahl: Félelem nélküli halál)

• Kapcsolódik: az első kapu

Bábák, dúlák, delfinek, anyák

   Miért van az, hogy manapság a nők férfimesterekhez rohangálnak, hogy avassák be őket? Nem tudom hogy ezen most sírjak vagy nevessek, mert nem létezik nagyobb beavatás egy nő életében, mint a szülés. Azt is megkockáztatom, hogy annál csodálatosabb nincs is a világon, mint egy nő teste, mert ő a láthatatlanból láthatóvá tesz, életet hoz át erre a világra. És itt mondanám el, hogy addig jobb világ nem lesz, míg az anyákat nem becsülik. És azt látom, hogy sajnos nem becsülik.

   Tizennégy évet eltöltve az egészségügyi rendszerben rájöttem, hogy a lányok, asszonyok meg vannak félemlítve, félre vannak tájékoztatva, és a fogyasztói társadalom a születésbe, a szülőszobába is benyomult. Láttam milyen gyakran sérülnek az anyák, a gyermekek a szülés-születés során. A várandósság egy áldott állapot, folyamatos emelkedett állapot kellene hogy legyen, s amiként másállapot, ugyanolyan módosult tudatállapotban kellene az anyáknak világra hozniuk gyermekeiket. Vagyis természetesen, egyszerűen mint egykor, imádkozva, asszonyközösség támogató jelenlétében, mert születéskor alapozódik meg a szeretetre való képesség. 

   E könyvben az élet tiszteletét, nagyanyáink bölcsességének, tudásának egy szeletét sikerült változó világunkba megmenteni. Csodákat, az élet, a teremtés csodáit, melyek mint csillagok fénylenek az égen. Ne engedjük megszentségteleníteni édesanyákká válásunkat, asszonnyá való beavatásunkat, gyermekünk első útját, és adjuk vissza a szülésnek-születésnek a régi ünnepét, és azt a lehetőséget, hogy a nők erőt és önbizalmat, további kedvet és hitet meríthessenek szüléseikből!

   Olyan családban születtem Erdélyben, ahol mindennapos volt a gyógyító tudás átadása, sokat hallottam hagyományos bábaságunkról is. Ezért tudtam visszanyúlni igaz és örök érvényű bölcsességeinkhez. Ugyanígy az egészségmegőrzésben, gyógyításban is. Az egészségről, holisztikus orvoslásunkról, az öngyógyító belső erőkről, valamint a Boldogasszony-erőről, a női őserőről szeretnék beszélni.

(Bernád Ilona: Isteni folyamat: gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban)

Fotó: Casey Martinez

    Elnézést kell kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésről fogok beszélni, és férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok. És ezt nagyon fontos szem előtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor férfiként egy kórházban; akkor is kívülálló, mivel a szülés a nők világába tartozik. Ez mindig is így volt. Tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, mert azok csak csatákról, háborúkról, csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amiket a nők tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben.*

   Tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban? Valaki mesélt egyszer valamit, ami nekem nagyon tetszett. Arról szólt, hogy a szülés miként megy végbe a delfineknél. A szülő delfin úszik a középpontban. Körülötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik meg-megérintik őt, mint a bábák vagy a dúlák. Mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb, egy nagyobb sugarú körben úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a háborítatlanságot a nők világa számára.

   Mindig is léteztek bábák, és a bábák mindig a nők rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár idősebb, tapasztaltabb környékbeli nőkről beszélünk. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelőjét: sage femme, ez pedig bölcs asszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs asszonya. A dán kifejezés a bábára az öre more, ami annyit jelent, hogy "földanya"; ő volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt a földön", és a falu többi nőtagja mind tisztelte őt. A bába izlandi megfelelője a „fény anyja". A lényeg mindebben az, hogy a történelem során mindig is léteztek olyan nők, akik törődtek nőtársaikkal, gondozták, védelmezték őket.

Fotó: Nina Djærff

   Mint tudjuk, úgy 200 évvel ezelőtt a férfiak mint szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenőrzést. Én is nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom alatt otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos - bárhol a világon - soha nem látott otthonszülést. Ez a bába egy nagyon bölcs asszony volt, igazi sage femme, így elmentem és végignéztem egy otthonszülést. A reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet.

   Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra! Most megszülöm ezt a gyermeket!" Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. És ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz, amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre. Mi, férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.

   Valójában a probléma nagyobb ennél: a férfiak évezredek óta megpróbálják ellenőrzésük alatt tartani a nőket. A várandósság és a szülés ellenőrzése része ennek a folyamatnak. Ha én, mint orvos elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én, mint orvos nem uralhatom, ellenőrizhetem teljesen a helyzetet. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy vajúdó nő házához menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt. Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba való áttelepítését. Ez nem tudományos kutatási eredményeken nyugvó döntés és cselekedet volt. Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a nőt, ami a tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy ő a hátán fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy teljesen uralom őt. Ez a lehető legrosszabb szülési testhelyzet. Azt akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésről beszéljek? Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház: ahol azt javasolják, hogy a vajúdó nő a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésről.

   Abban az időben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a kórházakba, az emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a táplálkozás, a lakáskörülmények, stb... Tehát mindezen szociális változások javították a csecsemő és anyahalálozási arányokat. A szülés bekerült a kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a statisztikák pozitív alakulása nekik köszönhető. Ez nem igaz! Nem az ultrahang és az EKG alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a jobb orvosi ellátás miatt is. De leginkább a szociális változások miatt.

   Ahogy a világon az orvosok egyre jobban uralják a szülést, a nők úgy veszítik el azt. Elvették tőlük a saját testük ellenőrzésének, uralásának a jogát. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is. A bábák és a nők a szülés humanizálását követelik.

   Tegyük emberibbé a szülést: ez azt jelenti hogy a szülő nő kell, hogy a középpontban legyen, nem pedig az orvos. A szülés természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség. A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. Ez körülbelül olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal, és az egészséges két éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek. Eszméletlen sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad, és sírni kezd, az orvos majd teleinjekciózza nyugtatókkal, és medikalizálja a babysittinget. Ugyanilyen őrültség egy szülészeti sebész részvétele egy normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha orvos van jelen a szülésnél. Ez esztelenség. De ez történik. Miért? Mert az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes hatalommal és ellenőrzéssel, több pénzt keres, ő végzi a sebészi beavatkozást, és ő a hős. Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki akarnak lépni ebből a rendszerből. Tehát még nem mondható el, hogy Magyarországon valóban humanizált szülési lehetőségek lennének. Az emberek, akik a szülést ellenőrzik, nem akarnak változást, mindent megtesznek a változások megakadályozására. Egy szabad és demokratikus társadalomban viszont a nők és családjaik választhatnak, hogy milyen szülést szeretnének. Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.

Fotó: Casey Martinez

   Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat. Ha egy asszony azt tanulja meg a szülése alatt, hogy a teste rosszul működik, mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt fogja hinni, hogy szüksége van ezekre az eljárásokra. És ez oda is vezetett, hogy a nők félnek, és nem hisznek saját testükben, és azt teszik, amit a doktorok mondanak. Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat megváltoztatja.  

   Először is tájékoztatni, tanítani kell a nőket. Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A női mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. A következő lépés: fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel az teljesen a perifériára szorult. Meg kell érteni: a bábaság teljesen független szakmává kell, hogy váljon. Nem az orvosoknak kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük. A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít. Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy miként legyenek az orvosok kiszolgálói. Ez két különböző dolog! Tehát a bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlővé kell tenni az orvosokéval. 

   Ez nem lesz könnyű. Épp ezért, meg kell szerezni minden információt arról, hogy mi történik a kórházakban. Mennyi a császármetszések, szülésmegindítások, halálozások aránya, stb... mi a valós gyakorlat? Hány ember tudja, hogy hány baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az otthonszüléseknél, hanem a kórházakban. Ezek az információk zárt ajtók mögött maradnak. Ezt meg kell változtatni. Minden, ami a kórházakban történik, átlátható kell hogy legyen. És akkor, amikor a magyar nők teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad.

   Évekkel ezelőtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70 van. A német bábák 1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. A 10 év alatt drámai változás történt. A német orvosok ugyan megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nők ne választhassanak a szülés módjával, jelenlévőivel és helyszínével kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény megalkotására. A nők azonban megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom megindult, a változások is elkezdődtek. Ez történt Új-Zélandon és más országokban is. A bábák és a nők együtt változtattak. A nők fellázadtak. Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak, milyen erősek. Én tudok náluk is erősebbet: a mérges asszonyokat. Köszönöm a figyelmüket!

(Szülés és szabadság: mikor lépünk be Európába? Marsden Wagner professzor a WHO nők és gyermekek egészségével foglalkozó szervezetének korábbi igazgatója a II. Nemzetközi Bábakonferencián, Budapest, 2004. október 27-29. tartott előadása, részletek)

a 9. perctől

• Kapcsolódik: A szolgálólány meséje

 * A szenvedély meséi - Isabel Allende

 

Térképek

Ha valaki az Útra van szánva, akkor minden körülmény segíti, így vagy úgy, hogy vezesse őt. 

                                                                                                                                           (Sri Aurobindo)

  

A második világháborúban egy magyar alpesi vadászegység hadnagya kiküldött néhány felderítőt a vad, hófödte hegyekbe. Hamarosan nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, és a felderítő csapat nem tért vissza. A hadnagynak súlyos lelkifurdalása volt, hogy a halálba küldte az embereit, ám azok néhány nap múlva épségben visszajöttek. Elmesélték, hogy a nagy hóban teljesen eltévedtek, és már várták a halált. Egyszer csak egyikük észrevette, hogy a hátsó zsebében van valami ronggyá gyűrt papírféle. Kiderült, hogy egy térkép. Nagy nehezen sikerült azonosítaniuk, hol vannak. Sátrat vertek, és valahogy kibírták a havazás végéig. Akkor elindultak, és bár a térkép néhány helyen nem igazán volt pontos, szerencsésen visszataláltak. A hadnagy elkérte az életmentő térképet, hosszan nézegette, és megdöbbenve látta, hogy nem az Alpok térképe, hanem a Pireneusoké.

(Mérő László: Az érzelmek logikája)

Tükröződések

Kázmér és Huba by Bill Watterson