Abszurd

A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a szemét.
(Ancsel Éva)




Camus az abszurd jelzővel jellemezte az ember alapvető állapotát - ilyen a transzcendens, értelemkereső lény helyzete egy értelem nélküli világban. Camus szerint az ember erkölcsi lény, aki azt igényli, hogy a világ szolgáltasson alapot az erkölcsi ítéletalkotásához - egy, az értékek lenyomatát magában hordozó értelemrendszert. A világ azonban nem teszi ezt: teljesen közömbös irántunk. Az emberi vágy és a világ közömbössége közötti feszültséget nevezi Camus az emberi lét abszurditásának.
Úgy adhatunk új értelmet életünknek, ha megbecsüljük a kétségbeesés éjszakáit, szembenézünk az értelmetlenség örvényével és eljutunk a heroikus nihilizmus állapotába. Camus úgy gondolta: az ember csak úgy teljesedhet ki, ha méltósággal néz szembe az abszurditással. Büszke lázadásával helyzete ellen túlléphet a világ közönyén.
Camus a nihilista szemléletmódból indulva jutott el egy személyes értelemrendszerhez, amely a viselkedéshez világos értékeket és irányelveket kínál: bátorság, büszke lázadás, testvéri szolidaritás, szeretet, világi kegyesség.

(Irvin David Yalom)

Megjegyzések