A középső jármű más lények megsegítésére motivált, immáron nem önös a megszabadulást illetőleg, mint az előző út. Szemlélete az üresség, s nem felejti, hogy semminek sincsen önvalója, benne rejlő léte, s minden átalakul, múlandó. A finomenergiákat veszi célba, és azokat helyezi át, módosítja, tisztítja, transzformálja. Mivel az energia "hátán" ott utazik mindig a tudatosság is, az átalakító műveletek azt is óhatatlanul érintik, munkálják. Az egyetemes ős-buddhaság különböző aspektusaival dolgozik, állandó tevékenysége a megerősítés a hitben hogy legbelső énje buddhaatermészet, és a tisztítás, amivel a kezdetek nélküli idők óta felhalmozódott karmikus szennyeződéseket lehet eltávolítani. Tanait szambhogakaya szintekről kapta, s célja is szambhogakaya tiszta földre születni, ott elérni a megvilágosodást, s a szamszara végezetéig minden lényért munkálkodni. A hangsúlyt a beszédre fekteti, ami a középső útban megtalálható számtalan mantrában is érvényre jut. Még erősen szerepel a test fegyelmezése is, jellemzőek maradtak itt is a korlátozások, és a test felhasználása érdemdús célokért, pld. a rengeteg leborulás végzése, s például a tisztasági rendszabályok a szertartások terén. Elismeri az alacsony járművet, és belátja, hogy a lények más-más képességűek, tehát más-más útjuk is lehet a dharma területén. Az Ön-felszabadításról legtöbbször hiányos avagy homályos nézetekkel rendelkezik, és sokszor a legmagasabb útnak jelenti ki magát, tehát nem ismeri el a Dzogcsent a még-magasabb ösvénynek. Sokszor tanítja, hogy ő is alkalmas a tudat természetének megismerésére, de erre semmiféle közvetlen módszert nem ad. Technikái tehát a tisztítás és megerősítés, vizualizációkkal támogatott tudat-gyakorlatokkal. A tudat fölé nem megy, csak a tudat által létrehozott (látott, avagy elképzelt) objektumokkal dolgozik, a tükörben látott képekkel, a tükörrel magával nem. Megvalósítása a bódhiszattva, aki szambhogakaya világokban fejlődik tovább a teljes megvilágosodásáig, és emanációkkal sugárzik ki a létkör világaiba, segítve a rászoruló lényeket. Guru nélkül veszélyes ösvény lehet, az energiákkal való munkálkodás beavatásokat, engedélyeket, és részletes tanításokat is igényel, főleg magasabb szinteken. Jellemzők a csoportokban végzett szertartások, hosszabb elvonulások, és a szerzetesi közösségek. A gyakorló fejlődésének pld. fontos mérőeszköze a szangha, és a szanghatagokhoz való viszony, (melyet tükörként használ és értelmez;) leginkább elvonulásban. Az átalakítás útja.
A tudati Mahamudra - noha a tantrikus rendszer alá sorolódik be, konkrét "technikai" útmutatásokat ad a tudat természetének felfedezéséhez. Gyakorlatait megalapozza komoly felkészüléssel, előkészítő-gyakorlatokkal (tisztítás) és magastantrikus képzelet- gyakorlatokkal (vizualizációs meditációk). Nagy hangsúlyt fektet a beteljesítő fázisra (dzog-rim) amikoris a gyakorló nem vizualizál semmit, pusztán az istenség képében, annak tudatában időzik. Az út végén konkrét gyakorlatokat végez, melyben elsajátítja a módszereket a tudat természetében való időzéshez. Sok közös van tehát a Dzogcsen és a Mahamudra között, ezért van az, hogy (leginkább) a tantra-oldali mesterek a kettőt azonosnak tekintik, noha útjában nem azonos, és a Dzogcsenre elejétől fogva igen jellemző "önfelszabadítás" aspektus csak a Mahamudra végén jut érvényre.
Ezzel szemben a Dzogcsen nem hangsúlyozza a számtalan leborulással és hónapokig tartó elvonulással kecsegtető tantrikus előkészítő gyakorlatok szükségességét. Saját, sokkal könnyedebb és megintcsak "önfelszabadító" jellegű előkészítőkkel rendelkezik. Azt állítja, hogy a Nagy Beteljesülés módszerével "...még egy elvetemült gyilkos is azonnal szembesülhet a tudat természetével", és gyakorlása nem függ a sokat emlegetett egó mértékétől. Magyarán: egy császárnak ugyanolyan esélye van a Dzogcsen sikerre viteléhez, mint egy koldusnak. A legmagasabb jármű nem alakít át semmit, és nem fejleszt ki semmit. A jelenségeket törvényszerűnek és tisztának látja, melyek a Tudat Természetéből jönnek fel, és oda is tűnnek vissza. Nem korlátozza testét, nem transzformál energiát, ideáljai nem a nirmánakája Buddha és nem a szambhogakaya buddhaformák, tanai az őseredeti darmakaya Buddha Szamantabhadrától erednek, és célja is a dharmakaya megvalósítása. Legfőbb tevékenysége, hogy a legmagasabb motiváció kifejlesztése után egy végtelenül egyszerű meditációs technikával szembesül a Rigpa állapottal, a tudat sohasem keletkezett és örökkévaló tükör-természetével, abba helyezi magát, és elsajátítja, hogy ebben az állapotban stabilan tudjon tartózkodni, a mindennapi élet minden pillanatában. Nem fejleszt ki semmit, még pozitív minőségeket sem, sem érdemdús cselekedetetek véghezvitelére nem fókuszál,- noha tisztában van vele, hogy a legnagyobb érdem, és a legnagyobb felajánlás egyértelműen a Tudat Természetében való tartózkodás, ehhez képest minden egyéb dharmikus cselekedet elaprózódás. (Ez természetesen csak akkor érvényes, ha a gyakorló tényleg a Tudat Természetében tartózkodik.) Tudja, hogy a Tudat Természetében az összes erény, az összes paramita, és az együttérzés maga is eredetileg benne van, ezért a jelen tudatosságban elvégzett minden (!) cselekedete egyenértékű lesz a buddhák tökéletes tetteivel. A nap huszonnégy órájában tudatosságra törekszik, tehát tudatosságát igyekszik kiterjeszteni az alvás-álom időszakára is (álomjóga gyakorlatok). Elismeri mindkét alacsonyabb járművet, fejlődési fokozatoknak tudja be, és minden törekvést, mely a tudat természetének megismerését célozza így vagy úgy, direkten vagy kanyargósan akár- támogatja. Közvetlen és könnyű módszert ad a Tudat Természetével való szembesüléshez, akár az ösvény legelején. Gyakorlataihoz felhasználja a tantrát is, főképpen a magas tantrát, leginkább haragos védelmező gyakorlatokat, és különböző felajánlás-szertartásokat; pudzsákat végez. Fő gyakorlata azonban a Jelen Tudatosságban való tartózkodás, mely természetesen alkalmas arra is, hogy abban végezze az előbb emlitett tantrikus gyakorlatokat, ezt hívják tantrikus gyakorlatok Dzogcsen szemléletben való végzésének. Célja és megvalósítása a dharmakája szivárványtest elérése (dzsálű - 'dzsa'-lusz), és fizikai testének halála után a dharmakája szférájába kerülni, ahonnan bármelyszámú emanációban könnyedén és azonnal megjelenhet a lények segítésére. Ezen legmagasabb út egyetlen "beavatást " igényel, a Tudat Természetébe való bevezetést. Más beavatásokra, engedélyekre nincsen szükség. Mesterével való gyakori fizikai kapcsolat nem szükséges, emellett minden alacsonyabb vonalnál fontosabb a Belső Guruval való mindennapi kapcsolat, leginkább a Guru Jóga gyakorlat, melyet minden nap, akár többször is végez. Ritka tanítói ellenőrzés mellett, magányosan is járható. Csoportos szertartásokat vagy kolostori életet nem igényel. Az Ön-felszabadítás útja.
________
szarva manghalam !
(Forrás: dharmalap.hu)
A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben
A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben egyszerűen teljes nyitottságot és gondtalanságot, a dolgok tökéletes elfogadását jelenti. Vegyük észre, hogy e nyitottság érzelmeink játszótere, és viszonyuljunk az emberekhez természetesen, mindenfajta érdek és hátsó szándék nélkül!
Éljük át a dolgokat a maguk teljességében, sohase vonuljunk vissza önmagunkba, mint a mormota a barlangjába! Ezáltal felszabadítjuk azt a rengeteg energiát, amit általában a szilárd vonatkoztatási pontok fenntartására fordítunk. A viszonyítás csak arra jó, hogy elzárkózzunk a mindennapi élet közvetlen megtapasztalásától. A pillanatban való jelenlét kezdetben félelmet válthat ki. De ha az ilyenkor jelentkező félelmet teljes nyitottsággal üdvözöljük, ledönthetjük szokásos érzelmi mintázataink szűkre szabott korlátait. Amikor a tér felfedezését gyakoroljuk, alakítsuk ki magunkban azt az érzést, hogy teljesen megnyílunk az egész világegyetem felé. E megnyílást tökéletes egyszerűséggel, lecsupaszított tudattal hajtsuk végre! Ezzel a roppant hatásos, közönséges gyakorlattal lehullik rólunk az álarc, amivel általában védelmezzük magunkat. Meditációnkban ne tegyünk különbséget az észlelés és annak tárgya közt! Ne legyünk olyanok, mint az egérre leső macska! Vegyük észre: a meditációnak nem célja, hogy "magunkba mélyedjünk" vagy elvonuljunk a világtól. Gyakoroljunk szabadon és fogalmaktól mentesen, kényszeredett befele fordulást és összpontosítás nélkül!
Létünk alapja a hatalmas, eredetlen, önmagában fénylő bölcsesség tere: minden zűrzavar itt kezdődik és itt végződik. Ha a tudatosság ebben az őseredeti állapotban van jelen, nem érdekli sem a megvilágosodás, sem annak ellentéte. A lét alapja a kristálytiszta, eredendő tudomás, az a forrás, ahonnan minden jelenség ered. Ősanyának is nevezik, mert a lehetőségek méhe, ahol a dolgok önnön teljességükben, magától értetődő természetességgel merülnek fel és tűnnek el újra.
A jelenségek minden szempontból tiszták és áttetszőek. Az egész világegyetem korlátlanul nyitott. A dolgok kölcsönösen áthatják egymást.
Ha mindent tisztán és világosan, a maga csupasz egyszerűségében szemlélünk, semmi sem homályosíthatja el tapasztalásunkat, nincs mit elérnünk és megvalósítanunk. A jelenségek természete magától nyilvánul meg, és az időfeletti tudatosságban természetes egyszerűséggel van jelen. Minden tökéletes úgy, ahogy van. A dolgok a saját egyediségükben a Valóság állandóan változó mintázatának részeiként jelennek meg. E mintázat minden pillanatban jelentéssel és jelentőséggel telített, ám mégsem kell neki semmiféle jelentőséget tulajdonítani megnyilvánulásának pillanatán túl. Ez az öt elem tánca, ahol az anyag az energia, az energia pedig az üresség jelképe. Saját megvilágosodásunk jelképei vagyunk. A megszabadulás, a megvilágosodás már itt is van anélkül, hogy erőltetnünk és gyakorolnunk kéne. A dzogcsen mindennapi gyakorlása maga a hétköznapi élet. Mivel fejletlen állapot nem létezik, nem kell magunkra erőltetnünk semmiféle különleges viselkedésformát, nem kell arra törekednünk, hogy "legyünk valakik" - azon túl, vagy azon fölül, akik/amik valójában vagyunk. Ne érezzük úgy, hogy egy óriási célkitűzés, valamiféle "magasabb rendű állapot" megvalósítására törekszünk! Az ilyesfajta állapotra irányuló törekvés kényszerképzet, amely csak arra jó, hogy feltételekhez kösse a tudatot, és meggátolja annak szabad áramlását. Ám arra sincs okunk, hogy értéktelennek érezzük magunkat: természetünknél fogva korlátlanul szabadok vagyunk. Eleve megvilágosodottak vagyunk, semmiben sem szenvedünk hiányt. Amikor meditációs gyakorlatot végzünk, érezzük épp oly természetes dolognak, mint akár az evést, a légzést vagy az üritkezést. Ne ruházzuk fel ezt az eseményt komoly, rendkívüli ünnepélyességgel! Vegyük észre, hogy a meditáció mindenfajta erőfeszítést, gyakorlást és célkitűzést meghalad, és túl van a megszabadulás és meg nem szabadulás kettősségén. A meditáció mindig épp olyan, amilyennek lennie kell: nincs mit javítani rajta. Minden, ami felmerül bennünk, a tudat játéka csupán, így nincs sikertelen meditáció, és nem kell a gondolatainkat "jónak" vagy "rossznak" bélyegeznünk.
Tehát egyszerűen csak üljünk! Egyszerűen maradj ott ahol vagy, abban az állapotban, amiben éppen vagy! Feledd el öntudatos érzéseidet, amelyek azt súgják: "Most meditálok." Ne igyekezz sehova, ne erőltess semmit, ne próbáld magadhoz ragadni a dolgok irányítását, és ne akarj "megnyugodni"!Ha azt találjuk, hogy a fentiekhez hasonló gondolatokkal zaklatjuk magunkat, szakítsuk félbe a meditációt és egyszerűen csak pihenjünk! Ha kipihentük magunkat, folytassuk a meditációt!Ha akár meditáció közben, akár máskor "érdekes dolgokat" tapasztalunk, ne csináljunk belőle nagy ügyet! He ezeket az élményeket sokat forgatjuk a fejünkben, azzal csal elvonjuk figyelmünket a jelenről, hogy természetellenesen viselkedjünk. Ezek a tapasztalatok egyszerűen csak azt jelzik, hogy gyakorlunk, de éppoly átmenetiek és mulandóak, mint bármi más. Ne törekedjünk felidézésükre, megismétlésükre, mert azzal csak a tudat magától értetődő természetességét torzítjuk el.Minden vadonatúj, friss és üde. Minden jelenség teljességgel egyedi, és mentes a múlt, jelen és jövő összes fogalmától. Mindent a maga időtlen valóságában tapasztalunk.
A pillanatról pillanatra felmerülő új felfedezések, rádöbbenések és sugallatok szakadatlan áradatában tudati tisztaságunk nyilvánul meg. Tanuljuk meg mandalaként szemlélni mindennapi életünket, mint lényünk üres központjából önkéntelenül szétsugárzó tapasztalás peremhatárait! A hétköznapi életünk során tapasztalt dolgok mind mandalánk részei, melyek részt vesznek a világegyetem táncában. E jelképrendszer segítségével tárja fel előttünk a belső mester a lét alapvető értelmét és végső jelentését. Legyünk hát egyszerűek, fogadjunk mindent magától értetődő természetességgel, és tanuljunk belőle! Így könnyebben észrevehetjük az általában bosszantó dolgok ironikus, mulattató oldalát. Meditációban átlátunk a múlt, jelen és jövő káprázatán, és tapasztalásunk folyamatos mostban-létté válik. Ami elmúlt, már csak megbízhatatlan emlék. A jövő pusztán jelenlegi képzeteink kivetülése. Maga a jelen is azon nyomban tovatűnik, mihelyt meg akarjuk ragadni. Miért erőltetnénk a szilárd talaj illúziójának megteremtését?Szabaduljunk meg a múlt emlékeitől, s a meditációval kapcsolatos elvárásainktól! A meditáció minden egyes pillanata teljes egyedi, tele lehetőségekkel. Ezekben a pillanatokban úgysem tudjuk megítélni a meditációnkat sem múltbéli tapasztalásunk fényében, sem holmi száraz elmélet vagy üres retorika alapján.
Ugorjunk fejest a meditációba a jelen pillanatban, habozás nélkül: ez a megvilágosodás!
Létünk alapja a hatalmas, eredetlen, önmagában fénylő bölcsesség tere: minden zűrzavar itt kezdődik és itt végződik. Ha a tudatosság ebben az őseredeti állapotban van jelen, nem érdekli sem a megvilágosodás, sem annak ellentéte. A lét alapja a kristálytiszta, eredendő tudomás, az a forrás, ahonnan minden jelenség ered. Ősanyának is nevezik, mert a lehetőségek méhe, ahol a dolgok önnön teljességükben, magától értetődő természetességgel merülnek fel és tűnnek el újra.
A jelenségek minden szempontból tiszták és áttetszőek. Az egész világegyetem korlátlanul nyitott. A dolgok kölcsönösen áthatják egymást.
Ha mindent tisztán és világosan, a maga csupasz egyszerűségében szemlélünk, semmi sem homályosíthatja el tapasztalásunkat, nincs mit elérnünk és megvalósítanunk. A jelenségek természete magától nyilvánul meg, és az időfeletti tudatosságban természetes egyszerűséggel van jelen. Minden tökéletes úgy, ahogy van. A dolgok a saját egyediségükben a Valóság állandóan változó mintázatának részeiként jelennek meg. E mintázat minden pillanatban jelentéssel és jelentőséggel telített, ám mégsem kell neki semmiféle jelentőséget tulajdonítani megnyilvánulásának pillanatán túl. Ez az öt elem tánca, ahol az anyag az energia, az energia pedig az üresség jelképe. Saját megvilágosodásunk jelképei vagyunk. A megszabadulás, a megvilágosodás már itt is van anélkül, hogy erőltetnünk és gyakorolnunk kéne. A dzogcsen mindennapi gyakorlása maga a hétköznapi élet. Mivel fejletlen állapot nem létezik, nem kell magunkra erőltetnünk semmiféle különleges viselkedésformát, nem kell arra törekednünk, hogy "legyünk valakik" - azon túl, vagy azon fölül, akik/amik valójában vagyunk. Ne érezzük úgy, hogy egy óriási célkitűzés, valamiféle "magasabb rendű állapot" megvalósítására törekszünk! Az ilyesfajta állapotra irányuló törekvés kényszerképzet, amely csak arra jó, hogy feltételekhez kösse a tudatot, és meggátolja annak szabad áramlását. Ám arra sincs okunk, hogy értéktelennek érezzük magunkat: természetünknél fogva korlátlanul szabadok vagyunk. Eleve megvilágosodottak vagyunk, semmiben sem szenvedünk hiányt. Amikor meditációs gyakorlatot végzünk, érezzük épp oly természetes dolognak, mint akár az evést, a légzést vagy az üritkezést. Ne ruházzuk fel ezt az eseményt komoly, rendkívüli ünnepélyességgel! Vegyük észre, hogy a meditáció mindenfajta erőfeszítést, gyakorlást és célkitűzést meghalad, és túl van a megszabadulás és meg nem szabadulás kettősségén. A meditáció mindig épp olyan, amilyennek lennie kell: nincs mit javítani rajta. Minden, ami felmerül bennünk, a tudat játéka csupán, így nincs sikertelen meditáció, és nem kell a gondolatainkat "jónak" vagy "rossznak" bélyegeznünk.
Tehát egyszerűen csak üljünk! Egyszerűen maradj ott ahol vagy, abban az állapotban, amiben éppen vagy! Feledd el öntudatos érzéseidet, amelyek azt súgják: "Most meditálok." Ne igyekezz sehova, ne erőltess semmit, ne próbáld magadhoz ragadni a dolgok irányítását, és ne akarj "megnyugodni"!Ha azt találjuk, hogy a fentiekhez hasonló gondolatokkal zaklatjuk magunkat, szakítsuk félbe a meditációt és egyszerűen csak pihenjünk! Ha kipihentük magunkat, folytassuk a meditációt!Ha akár meditáció közben, akár máskor "érdekes dolgokat" tapasztalunk, ne csináljunk belőle nagy ügyet! He ezeket az élményeket sokat forgatjuk a fejünkben, azzal csal elvonjuk figyelmünket a jelenről, hogy természetellenesen viselkedjünk. Ezek a tapasztalatok egyszerűen csak azt jelzik, hogy gyakorlunk, de éppoly átmenetiek és mulandóak, mint bármi más. Ne törekedjünk felidézésükre, megismétlésükre, mert azzal csak a tudat magától értetődő természetességét torzítjuk el.Minden vadonatúj, friss és üde. Minden jelenség teljességgel egyedi, és mentes a múlt, jelen és jövő összes fogalmától. Mindent a maga időtlen valóságában tapasztalunk.
A pillanatról pillanatra felmerülő új felfedezések, rádöbbenések és sugallatok szakadatlan áradatában tudati tisztaságunk nyilvánul meg. Tanuljuk meg mandalaként szemlélni mindennapi életünket, mint lényünk üres központjából önkéntelenül szétsugárzó tapasztalás peremhatárait! A hétköznapi életünk során tapasztalt dolgok mind mandalánk részei, melyek részt vesznek a világegyetem táncában. E jelképrendszer segítségével tárja fel előttünk a belső mester a lét alapvető értelmét és végső jelentését. Legyünk hát egyszerűek, fogadjunk mindent magától értetődő természetességgel, és tanuljunk belőle! Így könnyebben észrevehetjük az általában bosszantó dolgok ironikus, mulattató oldalát. Meditációban átlátunk a múlt, jelen és jövő káprázatán, és tapasztalásunk folyamatos mostban-létté válik. Ami elmúlt, már csak megbízhatatlan emlék. A jövő pusztán jelenlegi képzeteink kivetülése. Maga a jelen is azon nyomban tovatűnik, mihelyt meg akarjuk ragadni. Miért erőltetnénk a szilárd talaj illúziójának megteremtését?Szabaduljunk meg a múlt emlékeitől, s a meditációval kapcsolatos elvárásainktól! A meditáció minden egyes pillanata teljes egyedi, tele lehetőségekkel. Ezekben a pillanatokban úgysem tudjuk megítélni a meditációnkat sem múltbéli tapasztalásunk fényében, sem holmi száraz elmélet vagy üres retorika alapján.
Ugorjunk fejest a meditációba a jelen pillanatban, habozás nélkül: ez a megvilágosodás!
Szárvá Mángálám!
Ezt a tanítást Dilgó Khjence Rinpócse (1910-1991) végrendeletként hagyta nyugati tanítványaira, a magyarországi tanítványoknak pedig Keith Dowman adta tovább 2000 májusában. Szolgálja a lények megvilágosodását!
(A fenti tanítás a 10. Dharma-füzetben található meg, melynek címe A dzogcsen gyakorlása, és Agócs Tamás fordítása.)
(Forrás: www.buddhistaegyhaz.hu)
2 megjegyzés:
Hálás köszönet ezért a cikkért! :)
Szívesen. :)
Megjegyzés küldése